10. fejezet
Arra gondoltam míg nem kezdődik el a kemoterápai írok nektek az érzéseimről és a csodálatos emberekről akik körülöttem élnek és biztos vagyok benne, hogy mindenki mellett élnek csodás emberek csak sajnos nem engedjük magunkoz közel őket.
Először is repüljünk el a múltba. Mi a párommal 9 évet töltőtünk külföldön, ebből 4 évet Svédországban Göteborgban és 5 évet Angliában Lutonban. Mi külföldön mindig is együtt dolgoztunk, szóval a nap 24 órájában együtt voltunk, vagyunk mai napig is. Sokan azt állitják ez igy nem jó, mert megunjátok egymást stb. De mi nem! Sőt! Egy csodálatos kapcsolat a miénk, most már mondhatom mindent kibír! A drága férjem Norbikám egy kivételesen csodálatos ember! Megvalósitotta az álmaimat és még sok sok álmunkat készül megvalósitani. Elvett feleségül 6 éve ami életem legszebb napja még ma is.Ő a mindenem, aki ezekben a nehéz időkben is helyt áll mellettem! Megnyugtat mikor szükségem van rá, mert bizony bármennyire is erős vagyok, nagyon megvisel engem ez a sok műtét és az előttem álló kemoterápiától való félelem, amit igyekszek mindennap legyőzni!
Nagyon nehéz volt elfogadnom, hogy miért is lettem beteg!? Miért ilyen hamar? Miért ilyen komoly? Mit vétettem? Tudom nem vagyok tökéletes, de nem tartom magam ennyire rossz embernek! Drága Erikám ő mindig azt mondja Editkém te azért kaptad ezt, hogy másoknak segits! Na ekkor döntöttem el megírom a blogomat és segitek, hiszen mindig is segitőkész ember voltam. Az ember ilyenkor egy teljesen más síkon mozog agyilag testileg. Minden megváltozik bennünk amibe eddig nem hittél, hinni kezdesz!
Visszatérve egy kicsit a műtéteimhez....Mikor megműtenek az első napokon nem tudsz fürdeni na ilyenkor nagyon nehéz volt levetköznőm a büszkeségem és megengednem, hogy megfürdessenek az ápolónők. Ők nagy alázattal teszik ezt amiért nekünk nagyon hálásnak kell
lennünk feléjük!Szóval bármennyire rossz érzés a tehetetlenség el kell fogadnunk a segitséget. Itthon a drága Férjem is megfürdetett, főzőtt, mosott, takaritott rám! Semmit nem kellett, kell csinálnom csak pihenem és magammal foglalkoznom!
Nehéz dolgok ezek, sokszor az emberen eluralkodnak nagyon rossz érzések amivel rendesen meg kell harcolnom! Egyre többször elérzékenyülök sajnos, gyengit ez a betegség...
Ilyenkor az ember mindent átgondol, rendszerez magában mi a fontos és mi a nem! Megváltoznak az értékrendek, rájössz olyan dolgokra amit eddig észre sem vettél pedig ott volt előtted!
Egyszóval elkezded értékelni az élet csodáit és igen ezt nem lehet pénzben mérni! Tényleg sokszor leültem becsuktam a szemem és azt mondtam ide figyelj Edit! Neked ezt bírnod kell nincs mese végig kell csinálnod hiszen úgy szeretsz élni! Muszáj az embernek szó szerint beszélni magával és Istennel! Minden egyes műtét vagy komoly beavatkozás előtt erősitettem magam! Nagyon jó az emberek támogatása a legnagyobb erőt csak én tudom magamnak adni, hiszen nekem kell akarni és rajtam fog múlni ez az egész folytatása!
Persze nem könnyű amikor az embernek mindene fáj, hány egész nap, nincs ereje, étvágya akkor nagyon nagyon nehéz hitet gyűjteni, de sikerül akkor is, ha nagyon szeretnénk!
Ilyenkor nagyon messziről el kell a negativ embereket kerülni aki olyanokat beszélnek, amihez nem is értenek sőt fogalmuk sincs róla.
Szerencsére én egy kettővel találkoztam ilyennel, de gyorsan megértettem vele, míg nem kerül az én helyzetembe addig ne is okoskodjon! Persze soha ne kerüljön senki a helyzetembe, de egészségesen sokszor felelőtlen kijelentéseket teszünk! Az életünkért bármire képesek vagyunk!
Visszatérve a csodálatos emberekre körülöttem akik segitik a mindennapjaimat, szebbé teszik nekem nagyon hálás vagyok!
Közben március 25. elkezdödőtt az első kemoterápiám. Röviden túl vagyok rajta a többit hamarosan megosztom veletek egy új bejegyzésben!
Hamarosan folytatás.......