9. fejezet
Másnap reggel a műtét utáni napon, reggel felébredtem ilyenkor szédülsz, hányingered van és nekem még mindig magas volt a pulzusom. Ilyenkor nem lehet felkelni se enni, se inni nem szabad. Ez a nap a legrosszabb, ilyenkor a legjobb aludni és én szépen ezt is csináltam szinte egész nap. Persze beszéltem a Párommal és irtam neki bármikor amikor tudtam. Vizitkor szóltam az orvosomnak néze meg a pajzsmirigy eredményemet. Közben megnézett engem a májsebészem is, hogy hogy vagyok minden rendben van-e velem. Kővetkező nap már kivették a katéterem és a draint ( ez egy olyan cső a hasüregben amin távozik a felesleges véres lé ) A májsebész vette ki. Nagyon kedves volt mondja kezdjek el számolni és nagy levegő és már kint is volt a cső. Persze már tudtam, hogy működik ez az egész hiszen harmadjára történt már meg. Ezen a napon már elkezdtem sétálgatni úgy, hogy kapaszkodtam végig a folyóson a korlátba. Így tudtam találkozni a párommal, mert ugyebár látogatási tilalom volt. Igyekeztem minnél többet mozgolodni, de azért aludni is. Másnap már elkezdhettem inni persze kihánytam megint, mint mindig eddig. Szóval infuzió maradt továbbra is. 4. nap már csak sikerült innom és már kaptam kekszet és kétszersültet is. Ilyenkor muszáj enni inni, így minnél hamarabb ki lehet jönni. Mindennap vettek vért is tőlem és egyre jobbak lettek a laboreredményeim mondta a doki kienged hétfő fele szóval 5 nappal a műtét után. Nagyon boldogak voltunk! Szóval telt az idő erösődtem ettem,ittam. Egyik nap kisétáltam az orvosomhoz és megkérdeztem mégegyszer a pajzsmirigy eredményem, mert közben elfelejtette. Megnézte a gépbe és minden oké! Hideg göbeim vannak szóval nincs daganat ott! Gondoltuk végre az első jó hír! Nagy örömmel újságoltam el mindenkinek a családba. Eljött a hazamenetel napja, nagyon boldog voltam persze közben még nagyon gyenge, de itthon sokkal hamarabb erősődik az ember. A párom bejött értem összepakoltunk és újra itthon🙏🙏🙏 Szépen befeküdtem a kanapéra tv és a millió szuper dolog amit egy nap beveszek, hogy egyre jobban legyek! De működik ez a lényeg. Este már jött is Ági szomszédunk beadni a véralvadásgátlót.
Szépen telik az idő minden nap egyre erősebb vagyok. Először nem volt étvágyam alig birtam enni, csak kényszerből ettem. Ma már nagyon jó étvágyam van. Közben két részletben ki is vették a varrataimat. Elég magasan vágtak most nagyon nehezen ment a kiegyenesedés.
Most a napjainkban vagyunk már. A múlt héten voltunk az onkologián és elküldtek egy csomó vizsgálatra. Ct, vérvétel, genetikai vizsgálat. Ha ezek megvannak akkor jön a kemóterápia......
Szóval most készülök fel, lelkiekben a terápiára. Erősődnöm kell addig is! Ki fogom birni és arról is írni fogok nektek!
Hamarosan folytatom......
2019. március 19., kedd
2019. március 18., hétfő
8. fejezet
Eljött a nap mikor újra be kellett mennem a klinikára. Most ettől a műtéttől sokkal jobban féltem, mint az eddigiektől! Hiszen borzasztó, hogy éppen felépülsz az egyik műtétből és egyből jön a másik.
A felépülési idő mint már írtam minimum 6 hét, de inkább több, mert a testnek újra kell épülni úgy ahogy hagyták akár szerv nélkül is. Ehhez rengeteg türelem alázat kell! Szóval decemeber 14. volt az előző műtétem a mostani pedig február 20.-ára esett, 2 hónap telt el. Kezdtem már nagyon jól érezni magam és tudtam most megint jön a leépülés, gyengeség, fájdalom amit nagyon nem vártam kivántam magamnak! Na meg a környezetemet megint leterhelem....Persze ők nagyon jól birják, de vajon meddig? Szerintük bármeddig értem mindent❤️A lényeg bevonultam szépen a sors fintora az, hogy ugyanabba a szobába kerültem amiben a sztóma műtétem volt és ugyanúgy az ablaknál lévő ágyba feküdtem. Gondoltam ezt nem hiszem el, hogy lehet ez?....Szépen berendezkedtem és szépen kimentem sétálni alig vártam kedvenc ápolónöm Olgi megérkezzen. Tudni kell ebben az időszakban tilos volt a látogatás az influenza miatt. Hát ez is betette a kaput, de azért megoldottuk a látogatást a párommal úgy, hogy kisétáltam hozzá, persze csak akkor amikor birtam, mikor nem akkor telefonon beszéltünk. Volt egy 94 éves szobatársam aki szintén nehezitette a bentlétemet, mert egyfolytában meg akart halni, hívta folyamatosan a jó istent, hogy vigye el. Én meg nem győztem biztatni...
Szóval első nap még nagyon erős voltam, igyekeztem mindenkinek segiteni. Eljött az este a hashajtás ideje. Ilyenkor meg kell inni egy barna üvegcsés kb 100 ml hashajtó folyadékot és rá 1,5 liter folyadékot és akkor jöjjön aminek jönnie kell... Főleg nekem akinek sztómám van folyamatosan üritenem kellett. Kitusztult szépen megkaptam a nyugtatómat, mert a műtét előtti este is adják és szépen elaludtam. Reggel felébredtem akkor tudtam meg én leszek az ötödik akit műteni fognak aznap....Jó sokat kellett várnom rá....Párom bejött és kint a váróba várta velem a műtétemet.
Egyszer csak megint hozták a nyugtatót és mondták kb 30 perc és visznek. Így is volt letoltak a műtőbe. A műtő előszobájába berakták a kezembe a kanült amin keresztül megy be az altató. Mondták várnom kell, mert készitik elő a műtőt. Mondtam jó persze várok, mit is tudtam volna csinálni....Egyszer csak beöltözve megjelent a sebészem azt mondja Editke maga itt? Mondom én itt, magát senki se tolja be akkor majd én betolom és betolt. Ekkor elkezdtem nagyon remegni kérdezték fázok? Mondom nem félek! A műtőbe nincs fűtés sose a baktériumok miatt, ezért gondolták, hogy fázok. Egyszer csak megjelent az altató aszisztens aki az első műtétemnél is ott volt. Jaj mondtam is neki de jó, hogy itt vagy! Megint elkezdte mondani nekem drága Editke megint itt vagy nem lesz semmi baj, nagyon vigyázzunk rád minden rendben lesz. Elkezdet simogatni nyugtatni, közben felhelyezték a gerincembe az epiduális fájdalomcsillapitot. Nem egy kellemes dolog, de egy ilyen műtétnél muszáj! Felhelyezték és a fejemre tették az altató maszkot. Közben megérkezett a májsebész is! Nagyon aranyos volt megkérdezte tőlem Editke milyen zenére szeretne elaludni. Hát én annyira féltem semmi se jutott eszembe, mondtam bármi jó lesz. Ő a U2 egyik számát választotta és elindult a zene és én szépen elaludtam.....
Mikor felébredtem még nem voltam a szobába, hanem lent voltam a műtő mellett egy örzőbe. Kinyitottam a szemem és azt éreztem, hogy nagyon reszketek még mindig. Elkezdtek takargatni és kaptam valamit infuzion amitől jobban lettem. Eltelt jó pár óra mikor megérkezett értem egy ápoló, hogy felvigyen Ő Réka volt őt kaptam egész éjjelre magam mellé. Feltolt a szobámba a nővér pultnál ott várt a szerelmem és vele volt a legjobb barátja Márk aki szintén egy csodálatos, ember jó barát!
Odaköszöntem nekik, sajnos nem jöhetek be hozzám.... Egész éjszakai megfigyelésen voltam, este bejött hozzám a sebészem és elmondta mi volt a műtétemen. A májamon az egyik ciszta volt a másik daganat amit eltávolitottak. Tályogom nem volt hanem a hashártyámon van egy kicsi daganat amit nem tud kioperálni azt majd a kemoterápiának kell eltűntetnie.Ilyenkor nagyon nem lehet reagálni, mert az altató hatása alatt vagy még. Szóval Réka egész éjjel velem volt figyelte az állapotom beszélgetett velem. Jó érzés volt nagyon és ha egyszer olvassod Réka a blogom, akkor tud nagyon hálás vagyok neked és Te is egy csodálatos ápolónő vagy! Magas volt a pulzusom ezért folyamatosan mérték a vérnyomásom, óránként mérték. Sokáig fent voltam éjszaka, Rékával beszélgettem.
A fájdalomcsillapitot a gerincembe kaptam igy szépen elaludtam.
Holnap innen folytatom....
Eljött a nap mikor újra be kellett mennem a klinikára. Most ettől a műtéttől sokkal jobban féltem, mint az eddigiektől! Hiszen borzasztó, hogy éppen felépülsz az egyik műtétből és egyből jön a másik.
A felépülési idő mint már írtam minimum 6 hét, de inkább több, mert a testnek újra kell épülni úgy ahogy hagyták akár szerv nélkül is. Ehhez rengeteg türelem alázat kell! Szóval decemeber 14. volt az előző műtétem a mostani pedig február 20.-ára esett, 2 hónap telt el. Kezdtem már nagyon jól érezni magam és tudtam most megint jön a leépülés, gyengeség, fájdalom amit nagyon nem vártam kivántam magamnak! Na meg a környezetemet megint leterhelem....Persze ők nagyon jól birják, de vajon meddig? Szerintük bármeddig értem mindent❤️A lényeg bevonultam szépen a sors fintora az, hogy ugyanabba a szobába kerültem amiben a sztóma műtétem volt és ugyanúgy az ablaknál lévő ágyba feküdtem. Gondoltam ezt nem hiszem el, hogy lehet ez?....Szépen berendezkedtem és szépen kimentem sétálni alig vártam kedvenc ápolónöm Olgi megérkezzen. Tudni kell ebben az időszakban tilos volt a látogatás az influenza miatt. Hát ez is betette a kaput, de azért megoldottuk a látogatást a párommal úgy, hogy kisétáltam hozzá, persze csak akkor amikor birtam, mikor nem akkor telefonon beszéltünk. Volt egy 94 éves szobatársam aki szintén nehezitette a bentlétemet, mert egyfolytában meg akart halni, hívta folyamatosan a jó istent, hogy vigye el. Én meg nem győztem biztatni...
Szóval első nap még nagyon erős voltam, igyekeztem mindenkinek segiteni. Eljött az este a hashajtás ideje. Ilyenkor meg kell inni egy barna üvegcsés kb 100 ml hashajtó folyadékot és rá 1,5 liter folyadékot és akkor jöjjön aminek jönnie kell... Főleg nekem akinek sztómám van folyamatosan üritenem kellett. Kitusztult szépen megkaptam a nyugtatómat, mert a műtét előtti este is adják és szépen elaludtam. Reggel felébredtem akkor tudtam meg én leszek az ötödik akit műteni fognak aznap....Jó sokat kellett várnom rá....Párom bejött és kint a váróba várta velem a műtétemet.
Egyszer csak megint hozták a nyugtatót és mondták kb 30 perc és visznek. Így is volt letoltak a műtőbe. A műtő előszobájába berakták a kezembe a kanült amin keresztül megy be az altató. Mondták várnom kell, mert készitik elő a műtőt. Mondtam jó persze várok, mit is tudtam volna csinálni....Egyszer csak beöltözve megjelent a sebészem azt mondja Editke maga itt? Mondom én itt, magát senki se tolja be akkor majd én betolom és betolt. Ekkor elkezdtem nagyon remegni kérdezték fázok? Mondom nem félek! A műtőbe nincs fűtés sose a baktériumok miatt, ezért gondolták, hogy fázok. Egyszer csak megjelent az altató aszisztens aki az első műtétemnél is ott volt. Jaj mondtam is neki de jó, hogy itt vagy! Megint elkezdte mondani nekem drága Editke megint itt vagy nem lesz semmi baj, nagyon vigyázzunk rád minden rendben lesz. Elkezdet simogatni nyugtatni, közben felhelyezték a gerincembe az epiduális fájdalomcsillapitot. Nem egy kellemes dolog, de egy ilyen műtétnél muszáj! Felhelyezték és a fejemre tették az altató maszkot. Közben megérkezett a májsebész is! Nagyon aranyos volt megkérdezte tőlem Editke milyen zenére szeretne elaludni. Hát én annyira féltem semmi se jutott eszembe, mondtam bármi jó lesz. Ő a U2 egyik számát választotta és elindult a zene és én szépen elaludtam.....
Mikor felébredtem még nem voltam a szobába, hanem lent voltam a műtő mellett egy örzőbe. Kinyitottam a szemem és azt éreztem, hogy nagyon reszketek még mindig. Elkezdtek takargatni és kaptam valamit infuzion amitől jobban lettem. Eltelt jó pár óra mikor megérkezett értem egy ápoló, hogy felvigyen Ő Réka volt őt kaptam egész éjjelre magam mellé. Feltolt a szobámba a nővér pultnál ott várt a szerelmem és vele volt a legjobb barátja Márk aki szintén egy csodálatos, ember jó barát!
Odaköszöntem nekik, sajnos nem jöhetek be hozzám.... Egész éjszakai megfigyelésen voltam, este bejött hozzám a sebészem és elmondta mi volt a műtétemen. A májamon az egyik ciszta volt a másik daganat amit eltávolitottak. Tályogom nem volt hanem a hashártyámon van egy kicsi daganat amit nem tud kioperálni azt majd a kemoterápiának kell eltűntetnie.Ilyenkor nagyon nem lehet reagálni, mert az altató hatása alatt vagy még. Szóval Réka egész éjjel velem volt figyelte az állapotom beszélgetett velem. Jó érzés volt nagyon és ha egyszer olvassod Réka a blogom, akkor tud nagyon hálás vagyok neked és Te is egy csodálatos ápolónő vagy! Magas volt a pulzusom ezért folyamatosan mérték a vérnyomásom, óránként mérték. Sokáig fent voltam éjszaka, Rékával beszélgettem.
A fájdalomcsillapitot a gerincembe kaptam igy szépen elaludtam.
Holnap innen folytatom....
2019. március 17., vasárnap
7. fejezet
Emlékszem keddi nap volt, felhivtam a labort, hogy készen van-e az eredményem. Azt mondták szerdára meglesz. Be is mentünk az eredményért a Párom nem engedte, hogy megnézem, mert tele van latin szavakkal és ezért érthetetlen számunkra. Gyorsan átszaladtunk vele az onkologiára és vártuk a doktornőt, hogy behivjon. Kijött meglátott és azonnal behivott és kérdezte tőlem, hogy értettem a pet ct eredményét? Mondtam nem, mert nem olvastam el. Elmondta a gép lát a pajzsmirigyemen egy elváltozást a májamon és a varratjaim mellett. Hàt gondoltam szuper megint lesz egy jó pár vizsgálat. Felhivta a sebészemet és beszélt vele az esetemről. A sebészem azt mondta azonnal menjek át hozzá az ambulanciára soron kivűl behiv. Közben még elküldött az onkologus pajzsmirigy vizsgálatra is. Átmentünk a párommal a legújabb klinika ambulanciájára ahol kijött az asszisztensnő és behivott a rendelőbe. Ott állt bent a sebészem és még egy orvos....Elmondta a sebészem, hogy Editke sajnos muszáj lesz mégegyszer megműtenünk, mert a májamon valószinű daganat van és ki kell műteni....A varratom mellett pedig tályogra gyanakszanak azt pedig ki kell űriteniük. Hát szóhoz se jutottam....Bemutatta a májsebészt aki végezni fogja a műtétet. Egy nagyon kedves fiatal doktor úr nagyon hálás vagyok neki is mindenért! Elmondta, hogy kell elképzelni a műtétet mit fog csinálni. Sajnos nagyobb vágást kell csináljon, mint eddig, hogy hozzáférjen a májamhoz. Megkérdeztem hol fogok feküdni aggódva, erre a sebészem megszólalt Editke nálunk fogsz feküdni a sebészeten ahol a sztóma műtéted volt. Ekkor egy kicsit megnyugodtam, mert tudtam ott jó helyen leszek. Február 20.-ára beszéltük meg a műtét napját. Addig volt még 2 hetem felkészülni lelkileg testileg. Kijöttem a rendelőből és sirva fakadtam, alig birtam elmondani a páromnak, hogy mit mondtak a orvosok. Megnyugtatott és hazamentünk. Másnap elmentünk a pajzsmirigy vizsgálatra. Na ott eszméletlen sokat kellett várni és rengeteg beteg van sajnos! Jó pár óra múlva behivtak, leültem a doktornő mellé rámnézett kicsit olvasta a leleteim és közölte velem biztos a pajzsmirigyemen is van daganat....Nagyon mérges lettem, mert vizsgálat nélkül ilyet mondani szerintem felelőtlenség. Elküldött vérvételre és pajzsmirigy biopsziára. A biopsziától nagyon féltem, mert az arról szól, hogy tűt szúrnak a nyakadba és mozgatják le föl....
Hazamentünk és felhivtuk a természetgyógyászt, hogy mikor mehetek hozzájuk. Nagyon jól feltöltödök náluk a gyógyitó kezeiktől és sok jó tanácsot kapok a betegségemre. Minden héten egyszer szoktunk menni hozzájuk, de volt már olyan is, hogy 2x voltunk, mert annyira ki voltam merülve. Annyira csodálatos emberek nagyon megszerettük őket és ők is minket. Megismertük a lányukat is Erikát aki szintén egy csodálatos ember! Ő is egy igazi angyal aki szivén viseli mások sorsát! Nagyon sok jó tanácsot kaptam tőle, amiért innen is hálás köszönetemet szeretném kifejezni neki! Szóval sok sok csodálatos ember került mellém ebben a borzalmas állapotban. Ez engem nagyon erősit és most erre van szükségem. El kell, hogy mondjam minden megváltozik ilyenkor az ember agyában, máshogy gondolkozunk mindenről, más értékek lesznek fontosak! Mindent értékelni tudok, de ez betegség nélkül is igy kellene működjön én úgy gondolom.
Szóval közben eljött az időpont a pajzsmirigy biopsziára. Elmentünk a rendelőbe bejelentkeztem és nagyon féltem, hogy vajon mennyire fog fájni. Bementem és egyből meg is kérdeztem, hogy doktor úr nagyon fog fájni? Mondta nem nagyon, vékony tűvel csinálják és gyorsan!
Hát tényleg nem fájt csak picit volt kellemetlen. Eredmény mondta délután már meglesz fent a számitógépen, amihez én ugye nem tudok hozzáférni. Ezért várnom kellett keddig a műtét napjáig, hogy a sebészem megtudja nekem nézni az eredményt.
Holnap innen folytatom.....
Emlékszem keddi nap volt, felhivtam a labort, hogy készen van-e az eredményem. Azt mondták szerdára meglesz. Be is mentünk az eredményért a Párom nem engedte, hogy megnézem, mert tele van latin szavakkal és ezért érthetetlen számunkra. Gyorsan átszaladtunk vele az onkologiára és vártuk a doktornőt, hogy behivjon. Kijött meglátott és azonnal behivott és kérdezte tőlem, hogy értettem a pet ct eredményét? Mondtam nem, mert nem olvastam el. Elmondta a gép lát a pajzsmirigyemen egy elváltozást a májamon és a varratjaim mellett. Hàt gondoltam szuper megint lesz egy jó pár vizsgálat. Felhivta a sebészemet és beszélt vele az esetemről. A sebészem azt mondta azonnal menjek át hozzá az ambulanciára soron kivűl behiv. Közben még elküldött az onkologus pajzsmirigy vizsgálatra is. Átmentünk a párommal a legújabb klinika ambulanciájára ahol kijött az asszisztensnő és behivott a rendelőbe. Ott állt bent a sebészem és még egy orvos....Elmondta a sebészem, hogy Editke sajnos muszáj lesz mégegyszer megműtenünk, mert a májamon valószinű daganat van és ki kell műteni....A varratom mellett pedig tályogra gyanakszanak azt pedig ki kell űriteniük. Hát szóhoz se jutottam....Bemutatta a májsebészt aki végezni fogja a műtétet. Egy nagyon kedves fiatal doktor úr nagyon hálás vagyok neki is mindenért! Elmondta, hogy kell elképzelni a műtétet mit fog csinálni. Sajnos nagyobb vágást kell csináljon, mint eddig, hogy hozzáférjen a májamhoz. Megkérdeztem hol fogok feküdni aggódva, erre a sebészem megszólalt Editke nálunk fogsz feküdni a sebészeten ahol a sztóma műtéted volt. Ekkor egy kicsit megnyugodtam, mert tudtam ott jó helyen leszek. Február 20.-ára beszéltük meg a műtét napját. Addig volt még 2 hetem felkészülni lelkileg testileg. Kijöttem a rendelőből és sirva fakadtam, alig birtam elmondani a páromnak, hogy mit mondtak a orvosok. Megnyugtatott és hazamentünk. Másnap elmentünk a pajzsmirigy vizsgálatra. Na ott eszméletlen sokat kellett várni és rengeteg beteg van sajnos! Jó pár óra múlva behivtak, leültem a doktornő mellé rámnézett kicsit olvasta a leleteim és közölte velem biztos a pajzsmirigyemen is van daganat....Nagyon mérges lettem, mert vizsgálat nélkül ilyet mondani szerintem felelőtlenség. Elküldött vérvételre és pajzsmirigy biopsziára. A biopsziától nagyon féltem, mert az arról szól, hogy tűt szúrnak a nyakadba és mozgatják le föl....
Hazamentünk és felhivtuk a természetgyógyászt, hogy mikor mehetek hozzájuk. Nagyon jól feltöltödök náluk a gyógyitó kezeiktől és sok jó tanácsot kapok a betegségemre. Minden héten egyszer szoktunk menni hozzájuk, de volt már olyan is, hogy 2x voltunk, mert annyira ki voltam merülve. Annyira csodálatos emberek nagyon megszerettük őket és ők is minket. Megismertük a lányukat is Erikát aki szintén egy csodálatos ember! Ő is egy igazi angyal aki szivén viseli mások sorsát! Nagyon sok jó tanácsot kaptam tőle, amiért innen is hálás köszönetemet szeretném kifejezni neki! Szóval sok sok csodálatos ember került mellém ebben a borzalmas állapotban. Ez engem nagyon erősit és most erre van szükségem. El kell, hogy mondjam minden megváltozik ilyenkor az ember agyában, máshogy gondolkozunk mindenről, más értékek lesznek fontosak! Mindent értékelni tudok, de ez betegség nélkül is igy kellene működjön én úgy gondolom.
Szóval közben eljött az időpont a pajzsmirigy biopsziára. Elmentünk a rendelőbe bejelentkeztem és nagyon féltem, hogy vajon mennyire fog fájni. Bementem és egyből meg is kérdeztem, hogy doktor úr nagyon fog fájni? Mondta nem nagyon, vékony tűvel csinálják és gyorsan!
Hát tényleg nem fájt csak picit volt kellemetlen. Eredmény mondta délután már meglesz fent a számitógépen, amihez én ugye nem tudok hozzáférni. Ezért várnom kellett keddig a műtét napjáig, hogy a sebészem megtudja nekem nézni az eredményt.
Holnap innen folytatom.....
2019. március 16., szombat
6. fejezet
Közben itthon próbáltunk erősődni lelkileg testileg. Enni nagyon nehezen birtam nem volt étvágyam.Eljött a műtét napja szépen összepakolva már rutinosan mit kell bevinni magammal bevonultam. December 13. és 14. reggel 8 órakor megműtöttek 3,5 órás volt a műtét. Drága Anyósom és a Párom végig izgulták kint a folyóson. A műtét sikeres volt minden rendben ment. Utána betettek az örzőbe megfigyelésre, ez szinte mindig igy van a komoly hasi műtéteknél. Mikor felébredtem már a szobába voltam ahol 7 napot töltöttem. Én egyedül voltam csak ennyit szinte minden szobatársam császármetszéssel voltak bent. Másnap felálltam és onnantól kezdve igyekeztem mindenkinek segiteni, mert én aztán tudom milyen a tehetetlenség.....
Közben itthon próbáltunk erősődni lelkileg testileg. Enni nagyon nehezen birtam nem volt étvágyam.Eljött a műtét napja szépen összepakolva már rutinosan mit kell bevinni magammal bevonultam. December 13. és 14. reggel 8 órakor megműtöttek 3,5 órás volt a műtét. Drága Anyósom és a Párom végig izgulták kint a folyóson. A műtét sikeres volt minden rendben ment. Utána betettek az örzőbe megfigyelésre, ez szinte mindig igy van a komoly hasi műtéteknél. Mikor felébredtem már a szobába voltam ahol 7 napot töltöttem. Én egyedül voltam csak ennyit szinte minden szobatársam császármetszéssel voltak bent. Másnap felálltam és onnantól kezdve igyekeztem mindenkinek segiteni, mert én aztán tudom milyen a tehetetlenség.....
Közben meglátogatott a kedvenc szomszéd asszonyom Ági, Anyósom Zsuzsa( akinek innen is szeretném megköszöni a példátlan támogatását felém nagyon sokat számit ez nekem!Ő is egz igazi Angyal!) a kórházban és természetesen a párom Norbi, most is bent volt napi 3x nálam, hogy segitsen nekem ezt az egészet túlvészelni.
Mikor már jobban voltam az 5. napon enni is kaptam jött be reggel a párom én örömmel akartam neki mondani jól vagyok, de láttam valami nagyon nem stimmel....Kezembe adott egy papirzsebkendőt és elmondta drága Szotyikánk a kis tacskónk az éjjel elment itt hagyott minket örökre.....Borzalmas fájdalmat éreztem, éreztünk! A legnagyobb fájdalomra jött még egy! Nagyon hiányzik nekünk, de tovább kellett lépnünk és a betegségemre kellett koncentrálni.
2 nap múlva hazajöhettem a kórházból. Szörnyű űrt éreztem itthon a kutyus nélkül, de erősnek kellett lennem. Újra elkezdödőtt a felépülési idő. Ilyenkor ez 6 hét, de el kell mondanom sokkal több. Rengeteg fájdalommal, folyással jár. Azt tudni kell mig bent voltam addig a Páromat felkereste egy gyerekkori barátjának az Anyukája, aki felajánlotta a segitségét, hogy bármiben segit ha tud és ajánlotta a természetgyógyász ismerősét, hogy oda mindenféleképpen el kellene mennünk, mert nagyon jó hirben állnak.
A párom fel is kereste a természetgyógyászokat Ők egy pár Feri bácsi és Ircsi néni és be is jelentett engem oda. Azt mondták akkor menjünk oda mikor kiengednek a kórházból egyből. Igy is tettünk.
Szóval odamentünk 2 tündér ember várt ott minket tárt karokkal. Azonnal meg is kezdték a kezelést ami nagyon sokat segitett nekem abban az időszakban. Ajánlottak nekem egy természetes termékcsaládot plusz segitségként, amiért nagyon hálás vagyok, mert mai napig szedem őket és nagyon sokat segitenek a felépülésemben. Azóta is oda járok hetente egyszer hozzájuk kezelésre ami nekem nagyon sokat számit és el kell mondjam, hogy sajnos meg kellett betegedjek ahhoz, hogy megtudjam micsoda angyalok élnek közöttünk!
Közben telt az idő ami ilyenkor nagyon jó a felépülés miatt. Egyre jobban éreztem magam, de tudtam eljön az idő amikor muszáj elmenni az onkologiára, mert meg kell kezdeniük a kezelést.
Mikor letelt a 6 hét a műtét után elmentünk ide Szegedre az onkologiára. Aki még nem volt ott az nem tudja, de ne is tudja inkább meg, hogy mennyi beteg van ott....
4 órés várakozás után behivtak minket és elmondták erős kemoterápiát kell, hogy kapjak a biztos felépülés végett meg azért, mert fiatal vagyok és birnom kell a kezeléseket. Elküldtek egy speciális vizsgálatra a neve pet ct. Ez egy olyan gép ami bármilyen betegséget kimutat és még vérvételre is elküldtek. Megkaptam az időpontokat és szépen el is mentem a vizsgálatokra. Eljött a nap lehetett menni befeküdni a pet ct gépbe. Nagyon izgultam mit fog mutatni a gép.Odaérkeztem az időpontra, közölték velem ez 4 óra hosszás vizsgálat.....Először beleengednek az ember véráramába egy izotop anyagot, megmérik a vércukorszintedet és egy borzalmas lötyit kell innod 1,5 litert és utána fekhetsz be a gépbe.A gépben maximum 20 percet kell feküdni mozdulatlanul és teljesen csendes és fájdalommentes a vizsgálat. Ezután várni kellett 10 napot a vizsgálat eredményére. Ez az idő is teli félelemmel telt el.
Holnap innen folytatom...
2019. március 15., péntek
5. fejezet
Eltelt 9 nap a klinikán ekkor már úgy éreztem, hogy haza szeretnék menni. Vártam a reggeli vizitet, hogy jöjjön az orvosom, hogy hazaenged-e? Mindennap vettek tőlem vért nézték a vérnyomásom, és a vizeletem. 7 napig nem ettem csak infuziót kaptam. A 7. napon kezdtem el enni ami nagyon nehezen ment, egyáltalán nem volt étvágyam. Aztán csak ettem és igy már hazaengedett jó szivvel az orvosom. Ha eszel, széklet van eredmények jók lehet hazamenni.
Szóval hazajöttünk egy hadsereg injekcióval,
Közben eltelt az idő már tűkön ültünk, hogy mi is lehet a szövettan eredménye hiszen ezen múlik minden. Telefonáltam a sebészetre, de nem tudtam elérni a sebészemet. Azt mondták majd visszahiv a doktor úr. Vártuk, hogy teljen az idő egyszer csak megcsörrent a telefon láttam sebészet, felkaptam a telefonom teli félelemmel. A doktor úr közölte velem sajnos rosszindulatú a daganat amit eltávolitottak belőlem és menjek be, mert meg kell beszélnünk a továbbiakat. Ez volt az a pillanat az életemben ami a legfájdalmasabb volt és nem tudtam megszólalni csak sirtam, torkom szakadtából üvöltöttem, hogy miért?!
A párom igyekezett megnyugtatni most a lényeg előre nézni haladni csinálni a feladatokat amit az élet ad nekünk!
Bementünk a sebészetre, közölte velünk a sebész, hogy kell még egy műtét a siker érdekében. Ki kell venni a méhemet. mert a vastagbél daganat rátapadt. Ekkor szóhoz nem tudtam jutni csak a fájdalmaimmal küzködve hebegtem habogtam.. Ez a műtétem után volt 10 nappal, ilyenkor még mindene az embernek borzalmasan fáj. Összeszoritottam a fogam és összeszedtem magam! Mondta a sebész, hogy menjünk át a női klinikára elmondta kit kell keresni. Átsétáltunk a párommal megkerestük az orvost aki elmondta igen ki kell venni a méhem sajnos a hosszú élet reményében. December 14.-re adott időpontot a műtétre. Ekkor december 1 volt szóval 13 napom volt felépülni a második műtétre, ekkor 42,3 kg voltam (a normál testsúlyom 60 kg körül volt évek óta).
Holnap innen folytatom....
2019. március 14., csütörtök
4. fejezet
Amikor vittek le a műtőbe( ez 2018 november 20.-án történt kb. 4 hónapja )már bennem volt a bóditó gyógyszer amivel vidámabban tudja az ember felfogni az egészet, mert úgyebár az ember a műtéttől nagyon fél.
Én ettől a műtéttől nem féltem sőt vártam hiszen a fájdalmaim túl erősek voltak már.
Tisztán emlékszem leértünk a műtőbe nagyon hideg volt, sok orvos nővér volt bent, hirtelen kellett mindenkinek bejönnie, de annyira kedvesek aranyosak voltak, hogy soha nem fogom tudni ezt elfelejteni nekik.
Egy hölgy a fejem fölött végig azt mondta, drága Editke nagyon ügyes erős vagy, minden rendben lesz és közben simogatott. Így aludtam el.
Egyszer csak arra ébredtem, hogy már tolják az ágyamat és visznek vissza a szobámba.
Ekkor mondtam nekik pisilnem kell mondták nyomjam nyugodtan hiszen katéterem van. Utána mondtam kakilnom kell akkor meg mondták azt is csináljam nyugodtan, mert sztóma zsákom van....ekkor eszméltem fel, hogy kivezették a hasamra a vastagbelemet így sztómám lett.
Ilyenkor azért ezt teljesen felfogni nem lehet hiszen mélyaltatásban voltam órákig. Aztán bevittek a szobámba, és jött be a szerelmem a legjobb barátjával , ők végig izgulták a műtétemet a folyosó végén, nagyon boldogok voltak, hogy láthatnak újra engem.
Kaptam egy jó nagy adag fájdalomcsillapitót és elaludtam másnap reggel felébredtem és felhivtam a Páromat amin ő nagyon meglepődött, hogy ennyire jól érzem magam, hogy felhivtam.
Gyorsan be is szaladt hozzám. Azt tudni kell 15 éve vagyunk együtt 6 éve házasok és még mindig nagyon nagy a szerelem köztünk.
Reggel mindig van nagy vizit akkor jött az orvosom, és ekkor mondta el mi is történt pontosan a műtétkor.
Pontosan ami történt elkezdték a műtétet lakoloszkoppal ekkor látták, hogy muszáj felvágni a hasamat, hogy jobban megtudják nézni amit láttak. A vastagbelemen láttak egy daganatot, amit kivettek és ez miatt egy bélszakaszt, ki kellett vágni ezért lett sztómám.( Azt tudni kell, hogy előre informálódva voltam, hogy ha kell akkor kiteszi a vastagbelemet a hasamra. A sztómán keresztül távozik a széklet, egy hasamhoz rögzitett speciális zsákba.) A daganatból egy mintát elküldtek szövettanra. 2 hét mire megjön mondta a doki.
Közben nekem nagyon ment a hasam, óránként kellett cserélnem a sztóma zsákomat. Elkezdtem sokat aludni és sajnos gyengülni. Mindennap 2 adag antibiotikumot kaptam intravénásan, ettől elkezdtem erősen hányni így le kellett cserélni másfajta antibiotikumra.
Attól már nem hánytam szerencsére, ezért elkezdtem szépen felkelni és sétálgatni.
Közben jött hozzám gyógytornász és dietetikus is. Minden információt megkaptam a betegségemhez nagyon korrektek voltak.
A sztómámat mindennap a nővérek cserélték, de mikor már felkeltem akkor jött egy sztómás nővér aki minden jó tanáccsal ellátott engem és megtanított sztómazsákot cserélni. Ő mindennap jött hozzám míg bent voltam.
Azt tudni kell csodálatos nővérek voltak bent a klinikán és az orvosok is! Különösen megszerettem egy nővért Olgit és egy ápoló fiút. Ők kimondottan kedvesek voltak velem pedig a fiú huszoneleje volt, de le a kalappal milyen odaadással volt a betegekhez! és a nővérke Olgi akivel órákig beszélgettem ápolta a lelkem, mert bizony azt is kell hiszen az embernek ezt valahogy el kell viselnie.
Fel is vettük egy közösségi oldalon a kapcsolatot és azóta tartjuk is. Olgikám innen is utólagosan nagyon köszönök neked mindent Te egy igazi angyal vagy a számomra! :)
Holnap innen folytatom.....
Holnap innen folytatom.....
2019. március 13., szerda
3. fejezet
Elküldött még a doktor úr egy tumormarkeres vérvizsgálatra, ahol ha az a bizonyos érték magas akkor valószinűsithető a daganat és egy nőgyógyászati vizsgálatra is.Be is jelentkeztem mindkettő vizsgálatra. Eljött a nap ez már november eleje volt. Szépen levették a vért, és elküldték vizsgálatra, erre 1 hetet kellett várnom rettegésben.Közben voltam a nőgyógyásznál is aki megvizsgált és az ultrahanggal meglátott egy vmit a méhem mögött.....Ők képletnek hivják ami lehet bármi....
Közben megérkezett a tumormarkeres vérvételem eredménye amit én nem értettem igy megmutattam a doktor úrnak aki közölte velem sajnos ezek az értékek túl magasak.Na ekkor jöttek a legerősebb félelmeim, de akkor most tényleg én velem is megtörténhet ez?
Egyre rosszabbnak éreztem a helyzetem közben egyre erősebbek voltak a fájdalmaim.
Közölte velem a doktor úr menjek be a sebészetre és azon belül a felvételi osztályra jelentkezek be és majd adnak időpontot mikor kell befeküdni megkezdődik a procedura.
Be is mentünk, minden papirt elintéztünk az altató orvos is megvizsgált. De akkor közölték 2 altató gép leàllt várni kell a műtétre majd hivnak.Eltelt egy hét nem tudtam tovább várni annyira fájt, hogy bementünk a kórházba és azt mondtam én innen nem megyek el addig mig meg nem operálnak.Leültünk és vártunk. Közben jött a doktor úr megsimogatott kérdezte nagyon görcsölünk ? Mondtam nagyon ekkor közölte velem maradnom kell és készitik az ágyamat.
Tudni kell, hogy Szeged legújabb klinikáján feküdtem, ahol minden szoba két ágyas, és rendkivűl jól felszerelt.
Van tv a szobába és saját fürdőszobája van 2 embernek. Szóval nagyon elégedett voltam.
A nővérkék előkészitették az ágyamat és azzal a lendülettel elfoglaltam az ágyat.
Egyből infuziokat kaptam és erős fájdalomcsillapitókat ez volt hétfőn délelőtt.
Nagyon féltem a párom szemében szintén a félelmet láttam most mi lesz.... Mindennap 3x jött be hozzám mindent elintézett, igazán hálás vagyok neki mai napig amit véghez visz mellettem!
Eljött a kedd, mikor már egyre rosszabbul voltam készitettek fel a műtétre a doktor úr leküldött egy ct-re ami kimutatta vmi levegő vagy viz van a beleimbe. Akkor megijedt és mondta azonnal műtét.
Azt tudni kell azért kellett várni, mert az altatógépek miatt feltorlódtak a műtétek és sürgösségi sorrendbe ment a dolog.
Ekkor felhivattam a szobatársammal a páromat, mert én nem tudtam beszélni rendesen, mert annyit hánytam, hogy ledugtak az orromon egy szondát amit mondanom se kell borzalmas egy dolog!
A szobatársam Angi egy csodálatos nő aki nagyon sokat segitett nekem bent innen is hálás vagyok neki!
Szaladt be a párom ekkor már engem levittek a műtőbe.....
Innen folytatom holnap.
2019. március 12., kedd
2. fejezet
Mikor 2018 augusztusában hazaköltöztünk Magyarországra, egyből mentem a belgyógyászatra.
Mindent magán úton, mert az Angolok nem adják ki a Magyar társadalombiztositónak az igazolást, hogy kint éltél ott voltál biztositva, csak fél év múlva küldi az Angol egészségügyi biztositó.
Addig mehetsz állami rendelésre csak fizetned kell és utána visszaadják a vizsgálat árát, ha megérkezett Angliàból az igazolás, hogy kint dolgoztál és ott is fizetted a TB-t.
Ennek a feltétele, hogy fizessd havonta a társadalombiztositásodat Magyarországon az adóhivatalnak. Havonta 7500 Ft.
Rengeteg vizsgálatom volt: vastagbéltükrözés, virtuális kolonoszkopia, MRI, CT, vérvételek, látták, hogy van valami, de nem tudták mi az pontosan sajnos.
Ekkor visszamentem a belgyógyászomhoz, és ő azt mondta sajnos, hogy ő már nem tud segiteni nekem keressek fel egy sebészt.
Ő ajánlott egyet nekünk, amiért utólagosan is nagyon hálás vagyok, mert keresve se találtunk volna nála jobbat.
Emlékszem hétfő estére kaptunk időpontot a doktor úrhoz, nagyon izgultam......Bementünk hozzá a párommal elmeséltem neki mindent és akkor ő is mindent lehetőséget felvázolt nekünk ami nagyon ijesztő volt számunkra. De én azt mondom az őszinteség ilyenkor nagyon fontos.
Elmondta, hogy először lakoloszkoppal belém kell nézzen, hogy lássa mi a gond, ha szerencsénk van akkor látni fogja és ki tudja venni a problémàt. Fel kellett készülnöm arra is, hogy benne van, hogy nem fog látni semmit vagy esetleg olyat fog látni amitől mindannyian félünk, az a daganat.
Hát akkor jött az az érzés amit talán az ember remélhetőleg az életében sose fog érezni...most akkor lehet, hogy én is???
Holnap innen folytatom.
2019. március 11., hétfő
Először is üdvözlök minden olvasót! Sokáig gondolkodtam rajta,hogy megírjam-e ezt a blogot,de a saját helyzetemből kifolyólag úgy éreztem nekem is szükségem lett volna segitségre ,ezért gondoltam megírom és remélem segitek másoknak!
1. fejezet
A legelejéről kezdeném.
Angliában éltünk 2018 tavasza minden oké szuperul érzem magam egyszer csak jött a puffadás és az állandó büfögés.......Gondoltam valamire allergiás vagyok először a tejre gondoltam ezért el is hagytam a tejet. Telt az idő kicsit úgy tűnt javul az állapotom ,de akkor jött a május 28. a szülinapom.
Csodaszép nap volt Windsorba bicajoztunk a párommal a királynő kertjébe minden szuper volt mindaddig míg be nem esteledett. Jöttek a szörnyű görcsök amik elviselhetetlenné váltak így menni kellett a kórházba.
Elkezdtek vizsgálni,vérvétel,nyomkodások ultrahang,stb.
Semmit nem találtak, hazaküldtek egy nagy doboz antibiotikummal. Eltelt 10 nap a fájdalmaim erősödtek visszamentünk a kórházba akkor ott közölték velem mivel nem láttak semmit nem foglalkoznak velem ,esetleg menjek el a háziorvoshoz és majd onnan újra beutalnak a kórházba.... Borzalmas érzés volt Magyarként ezt megélni. Sajnos az egészségügy nincs ott a toppon szép szavakkal kifejezve! Hazamentünk akkor már tudtuk , hogy jövünk haza és majd itthon meggyógyitanak!
Azt hozzá kell tennem,hogy már jóval a betegségem előtt meghoztuk a döntést,hogy hazaköltözünk 5 év Anglia után,mert már hiányzott itthonról mindenki és minden!
Innen folytatom holnap.......
1. fejezet
A legelejéről kezdeném.
Angliában éltünk 2018 tavasza minden oké szuperul érzem magam egyszer csak jött a puffadás és az állandó büfögés.......Gondoltam valamire allergiás vagyok először a tejre gondoltam ezért el is hagytam a tejet. Telt az idő kicsit úgy tűnt javul az állapotom ,de akkor jött a május 28. a szülinapom.
Csodaszép nap volt Windsorba bicajoztunk a párommal a királynő kertjébe minden szuper volt mindaddig míg be nem esteledett. Jöttek a szörnyű görcsök amik elviselhetetlenné váltak így menni kellett a kórházba.
Elkezdtek vizsgálni,vérvétel,nyomkodások ultrahang,stb.
Semmit nem találtak, hazaküldtek egy nagy doboz antibiotikummal. Eltelt 10 nap a fájdalmaim erősödtek visszamentünk a kórházba akkor ott közölték velem mivel nem láttak semmit nem foglalkoznak velem ,esetleg menjek el a háziorvoshoz és majd onnan újra beutalnak a kórházba.... Borzalmas érzés volt Magyarként ezt megélni. Sajnos az egészségügy nincs ott a toppon szép szavakkal kifejezve! Hazamentünk akkor már tudtuk , hogy jövünk haza és majd itthon meggyógyitanak!
Azt hozzá kell tennem,hogy már jóval a betegségem előtt meghoztuk a döntést,hogy hazaköltözünk 5 év Anglia után,mert már hiányzott itthonról mindenki és minden!
Innen folytatom holnap.......
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)